2014. január 10., péntek

Egy végtelen felsorolás története...

Többen kerestek már meg olyan kéréssel, hogy készítsek nekik, egy… és itt jött egy végtelen felsorolás… Az igazság az, hogy nem szűkölködök ötletekben, van gazdagon a tarsolyban, nem kell átmennem a szomszédba érte… Azonban az alapanyag megléte, vagyis annak hiánya sokkal inkább korlátoz az alkotásban. Lehet, hogy elképzelhetetlen, de sajnos ez nem úgy működik, hogy kell a képhez valami, ezért leugrok érte a sarki boltba és megveszem. Sokszor kényszerülök arra, hogy elkészítsem magamnak a beépítésre szánt elemet, de – bár tudom, hogy sokak számára hihetetlen és maga a feltételezés is nagyon megtisztelő a számomra - nekem is vannak korlátaim. Aki kezdetektől követi az alkotásaimat, az bizonyára észreveszi, hogy az idő során mennyit fejlődök…azt most ne vitassuk, hogy milyen irányba, ha kérhetem. :) Az egész alkotási folyamatra nagymértékben befolyással van az aktuális lelki állapotom is. Szóval ehhez az egészhez fontos, hogy egy „belső lelki békés állapotban” legyek, ami nem mindig sikerül.

Sajnos azt tudomásul kell venni, hogy ezeknek a képeknek a megalkotása NEM egy pillanat műve. Nagyon sok munkaóra és elképesztően sok utána járás, szorgos gyűjtögetés eredménye. Van olyan kép, amihez kb. 1 évig vagy több ideig is gyűjtögettem az alkotó elemeket:



A fent leírtak ismeretében NEM TUDOK egyedi kéréseket minden esetben teljesíteni. Előfordult már többször is, hogy megtettem. Azonban eddig olyanoknak, akikkel elég jól ismertük egymást és pontosan tudtam, hogy csak egy témát kapok meg és nem egy kompletten, gondolatban megálmodott és felvázolt képet. Azt is tudtam, hogy a megadott témából én azt hozhatok ki, amit a lehetőségeim és az álmaim lehetővé tesznek, és a „megrendelő” egészen biztosan örülni fog annak, ami majd végeredmény formájában elé tárul. Ahogyan ez a kép is készült:



A gond akkor van, amikor jön a "végtelen felsorolás". A probléma ezzel ugyanis a következő. Mindenki, képekben gondolkodik, azaz kép formájában elképzel valamit. Az hogy ezt a benső képet, ki hogyan tudja felém lekommunikálni, az sem mindegy persze, de a konzultáció után sem lesz az én agyamban ugyan az a kép. Sőt. Az elmondottak ellenére és az aprólékos tényvázlat ellenére sem fog nekem pontosan az a kép megjelenni. Tehát, semmilyen formában nem tudom azt produkálni, amit nem én, hanem más képzelt el. Ebből pedig azt gondolom, hogy elég nagy csalódás keletkezhet mindkét oldalról, amit szeretnék elkerülni, ugyan is, mint azt már fentebb leírtam számomra ez az alkotás kifejezetten a pozitív sikerekről, élményekről szól, amibe bele teszem szívemet, lelkemet….is…az alapanyagon és a munkaórán kívül.

Tény, hogy itthon már egyetlen szabad falfelület sincs, így bizonyos kacatoktól időnként kénytelen vagyok megválni… azonban nem minden áron. Ha a számomra feleslegessé vált kacatokból valamelyik megtetszik, tiszta szívvel és örömmel adom és én leszek a világ egyik legboldogabb embere, hogy más otthonát is díszíti az alkotásom. Azonban az általam kínált kép kicsit is megingat a „szerelem első látásra” érzésben, ne akard magadénak. A képek véglegesítést követően számomra nem egyszerű módosítgatni rajta. Még hozzá adni csak csak ha van mit a raktáron lévő készletből, (sajnos nem túl nagy a raktár) de elvenni belőle már nem lehet, mert maradandó sérülés keletkezik az eltávolított alkatrész után. A helyzet az, hogy nem is akarok rajtuk módosítani, hiszen nem véletlenül lettek olyanok, amilyenek. Ennek oka van... mint a világon mindennek.....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése