2014. május 5., hétfő

Muszáj mindig címet adni?

Mostanában kissé elhanyagoltam a blogot, belátom. Be is írok ezért az ellenőrzömbe! Báááár... azért ha nagyon akarok, akkor találok rá okot vagy alibit, hogy miért is volt ez így.

Nagy kalandban volt részem az elmúlt hétvégén. Adri barátnőm megkért, hogy segítsek a virág boltjában az Anyák napi nagy rohamot kissé megfékezni. Miután már harmadik napja szkanderoztam az Iparjogvédelem tudományának elsajátításával és már az agytekervényeim igencsak kezdték felmondani a szolgálatot, erősen pusztulásnak indultak, így boldogan vállaltam és hajítottam az 58 pontból álló tételsort valamint az igen vastag tankönyvet a sarokba. Egyébként is elég katasztrófának és igazságtalanságnak éreztem, hogy a négy napos pihenőn rajtam kívül mindenkinek móka és kacagás jut,  pihen és szórakozik, miközben nekem a használati minta oltalom és formatervezési minta oltalom jogszabályi rejtelmeit kell az agyam helyére deportálnom, megspékelve a nemzetközi és közösségi eljárásjog maceráival.
Csak a telefonhívást követően kezdtem azon agyalni, hogy én mennyiben is tudom majd előrébb mozdítani a projektet, mikor még a virágok nevét sem ismerem, a tartási körülményeikről már ne is beszéljek. Az összes tudományom kimerül abban, hogy időnként mindegyiket öntözni kell.... no persze, csak akkor, ha az ember azt szeretné, hogy egy darabig legalább életben maradjanak. Azon túlmenően, hogy számomra szépek és szeretem őket, tök kuka vagyok a témához. Tehát arról hogy mit is vállaltam, persze fogalmam se volt, - igaz ugyan ez elmondható az iparjogvédelemről is - de azt nagyon lelkesen tettem - szemben az iparjogvédelemmel. Csak remélni tudtam, hogy kevesebb kárt fogok okozni az üzletben, mint amit az üzlet költségvetése elbír, vagy amire a létező összes biztosításom kiterjed. 

Gondoltam lesz, ami lesz...  és Adrinak egyébként sem tudok NEM-et mondani (mert nem akarok!). Boldog voltam, hogy kaptam egy lehetőséget a kulisszák mögé betekinteni.
Reggel jelentkeztem a munkafelvételen, ahogy azt előző nap megbeszéltük. Szerencsére első körben a női járgányt, azaz a seprűt bízták rám, amit hála a jó égnek, már pár éve egészen magabiztosan kezelek, hiszen van rá jogosítványom. Egy új típusú Jólsep-R12 -es modell jutott nekem, ami eleinte komoly gyorsulásra volt képes, de délutánra azonban gyanítom sikerült túl hajtanom, mert gondok jelentkeztek, a hengerfej tömítésnél némi olaj szivárgás mutatkozott, így estére már egészen belassult. :)





A délelőtti teszetoszaságom szerencsére a nap derekára már kissé alább hagyott, így Adri és a csajok lelkes buzdítására tetten némi próbálkozást egy virágcsokor kreálására, de mivel sem a kötöző madzag, sem pedig a kötöző drót nem akart nekem engedelmeskedni, a ragasztó pisztolyom pedig  nem volt nálam, szög és kalapács pedig szóba se jöhetett, így fel kellett adjam ezt a lehetetlen küldetést. Szerencsére gyenge próbálkozásomból Adri másodpercek alatt olyan csokrot varázsolt, hogy elállt a lélegzetem. Ezen a ponton le kell szögezni, hogy még életemben nem kötöttem virágcsokrot. Szóval levonva a konzekvenciát, ezt a műfajt nem lehet pár óra alatt elsajátítani. Egyszer majd befogok iratkozni Adrihoz egy tanfolyamra. :) Többszöri próbálkozásra azért beláttam, hogy ezt nem kell annyira erőltetnem, így talán nem vittem csődbe a boltot. Miután 2 szál rózsát is sikerült gyilkosként halálba küldenem, mert lefejeztem őket, feladtam a vágott virágokkal való kísérletezést.... de csak átmenetileg. (Nem tudom, hogy történt! Nem volt szándékos! Csak úgy leesett a fejük.... de tényleg!) 

Azért remélem, hogy legalább egy kicsit hozzá tudtam tenni, ha nem is sokat ahhoz a naphoz.



2014. május 3., szombat

Kalandozások...

Tandylka Művek avagy amikor két alkotó összeadja, milye van...

Egy kis kalandozás is történt az elmúlt napokban (időnként ezt megteszem).
Kipróbáltam egy számomra egészen új technikát. No nem a szalaghímzést... arra még gyúrnom kell! Sokat! 

Ugyan is eddig nem festettem textilre és gyöngyökkel sem foglalkoztam még ilyen mértékben, vászont meg aztán végkép nem vettem eddig a kezembe, sőt nem is ismertem magát az anyagot. Ilkának ugye (Ilka Művek) ez nem annyira kihívás, hiszen profi a szalaghímzés területén SZERINTEM. Kísérletezésünknek ez a végeredménye. Hogy látjátok? Durranás? Szerintem örülhetünk, hogy nem robbant fel a labor!:D 



Hamarosan folytatjuk ám.. :D

2014. március 29., szombat

Az élet apró örömei ... :D

Jelentem, előkerült az ékszer drót. Juhéééj Micsoda öröm és boldogság. Jobb később, mint soha. Igaz, már helyettesítettem mással, így most már nincs rá szükségem. Murphy is megmondta! "Ott keresd, ahol utoljára keresnéd!". Az elmúlt napok a rendszerezéssel és némi rendrakással telt.... és persze alkotással is.

Előkészületi munkák folytak, ezért is volt pár napig néma az oldal. Legalább 9 képet kezdtem el építeni, amiből tegnap és ma be is fejeztem kettőt, a harmadikra még apróbb simitások várnak.

A múlt héten készült egy kép, CSAK A POÉN KEDVÉÉRT. Csak és kizárólag olyan alkotó elemekkel lett beépítve, ami a megajándékozottakra jellemző és raktunk bele világítást is. A nagy utazást is túlélte Spanyol honba valahogy, kisebb sérülésekkel, a gondos csomagolás ellenére, hála a Magyar Postának, aki egyébként arany árban szállít. Szerencsére javítható volt. Íme:



Ma még csak szombat van és tegnap óta 2 Kacatot is sikerült véglegesítenem. Mégis csak haladok... Lassan. Lehet, nem is baj, mert még kiderül, hogy rossz irányba megyek... aztán jöhetek vissza. :D

Készült tegnap egy Maci Óvoda a kis és középcsoportosoknak! Hogy mit küzdöttem velük, hogy végre rendet tegyek a társaságba... ezek a kis csintalanok... :D igeznek-mozognak... Fél percig nem képesek nyugton lenni. :D Komoly veszekedésembe került, mire rávettem Őket, hogy tegyenek rendet a játékoknál, mert csoportos fotózkodás lesz. ;) Kénytelen voltam beigérni nekik egy fagyizást. ;) Hehe .. mennyire kratív vagyok? Igaz, a mesélést olcsóbban megúsztam volna. Na mindegy. Ha már a gyerekeknek megígértem ..:D


...és végre az Angol szoba belsőt is befejeztem, ami már régóta nyomta a lelkem. Igaz, hogy nem mondtam rá határidőt, de kb. két és fél hónapja rendelték meg. Remélem a látvány kárpótolja majd Annát a várakozásért. Itt az érdemi munka Ancsáé volt, én csak összerendezgettem az alkotókat. Egy ilyet már készítettünk, de ez mégsem ugyan az. :) Nincs két egyforma!



Ma végre az erkélyem is sorra került. Igaz, ráment a délelőttöm, de azt hiszem megérte. Ez a tavaszi jó idő, nagyon inspirált a virágok vonatkozásában is. Főleg, hogy Adri barátnőm virág boltját is meglátogattam a héten...Olyan szépségeket kaptam Tőle, hogy csak na. Hiányoztak a lelkemnek a tavaszi virágok. Ha az Isten is úgy akarja, akkor talán ezeket nem szeretem agyon, ahogy szoktam és talán az áprilisi hógolyozás is elmarad. :D


Bár még a szerszámos ládikám üresen árválkodik, de szerintem napokon belül pótolnom kell a hiányosságokat, mert a bennem bújkáló kis ördög nem pihen. :D Ha köll, akkor köll és kész! :D



No és most zárom soraimat, előveszem a bukósisakomat és a rózsaszín kis robogómat,  húzok holnap egy kövér gázt végre! :D Már nagyon hiányzik....


2014. március 14., péntek

FELMONDOK...

...a bejárónőnek, mert folyton szabadságon van!

Kb. 2 órája keresem az ékszerdrótot, miközben olyan dolgokra akadok, amiről nem is tudtam, hogy van, és azt pláne, hogy mire jó.  Ez nem állapot, nem mehet így tovább! A gyár már ténylegesen a feje tetején áll, káosz a köbön, egy talpalatnyi hely sincs.

Ancsaaaaaa! Hova tetted az ékszerdrótot????? Megőrülök!

Kénytelen leszek szünetet tartani. Ennek több nyomós oka is van. Azon túlmenően, hogy a gyár már olyan állapotban van, mintha a német nehézbombázok sorozták volna le, megfejelve a legújabb technikát képviselő atombombával, miközben egy tornádó is lesúlytott. Már hetek óta nem pihentem egy percet sem, mondhatni, ebben az évben még nem volt egy lazyday sem az életemben. Hétközben a munkahelyen megy a hajtás, mire haza érek a nevemet sem tudom kimondani, nem hogy kacatolni. A hétvégék az itthoni folyamatos lemaradások bezhozatalával telik, a már régen igérgetett képeket készítem és az egyéb beigért dolgokat próbálom sorban teljesíteni. A to do list lassan egy A4-es lapra nem fér el, és a hirtelen bevillanó gondolatok számára készített papírfecnik hömpöjögnek egy félszoba teljes terjedelmében. Már nincs olyan hely, amit a post-it-ek és papír galacsinok nem terítenek be. Csak tudnám, hogy mi a fenének írom fel a dolgokat, ha aztán úgy sem tudom, hogy hova tettem. 


Na mindegy. Pont olyan, mintha egy helyben topognék és nem haladnék egy centit sem. Szóval azt hiszem itt az ideje, hogy a következő hétvégét már egy kis pihenéssel töltsem és áldozzak valamit a szórakozás oltárán is, hogy aztán újult erővel vethessem ismételten bele magam az alkotás rejtelmeibe. Remélhetőleg addigra már tényleg jó idő lesz, végre lemoshatom imádott motoromat és talán egy kicsit a nyergébe is pattanhatok néhány kilóméter erejéig.  Az alkotói kuckóban pedig eszement gyorsasággal kell rendet tennem, rendszerezni a sok lomot és kitakarítanom. Csak aztán nehogy arra ébredjek, hogy a takarítónő az őrület határát súrolja, majd elmegy a postára, hogy feladja a reményt. ;)



2014. március 11., kedd

Dédelgetett álmok....

Már régóta megfogalmazodott bennem, hogy egyszer készítsek egy kirakatot ....
Sokáig nem volt az elképzelésemhez egy darab alkotó elem sem. Mostanra tudtak az apró tárgyak egybegyűlni hozzá, és az ötletek, hogy mit miből tudok megvalósítani,  így végre Nőnap alkalmából nekikezdhettem. Tőlem Magamnak! Loreal, mert megérdemlem. <3 Úgy éreztem, hogy most nagy szükségem van arra, hogy szabadjára engedhessem az alkotói fantáziámat, ugyan is az elmúlt időszakban szinte csak mások álmait kellet megvalósítanom, ami azért elég sokat kivett és kivesz belőlem, mert keretek közé vagyok szorítva. Szeretek szárnyalni, NO.
Úgytűnik most élem a kislánykoromat. Mindig is tudtam, hogy későnérő típus vagyok... na de ennyire?! Gyerek koromban egy darab babám se volt, utáltam őket. Most annál inkább élvezem, hogy szép ruhákkal és kiegészítőkkel játszhatok.

Ma végre megszületett teljes valójában. Napok óta rakom össze az alkotó elemeket, pakoltam ide, pakoltam benne oda, mire végre összeállt a kép. Ez az az alkotás, aminek minden készületi mozzanatát, fázisát külön-külön is nagyon élveztem, és amíg nem lett végleges, napokig álltam előtte és gyönyörködtem benne, ahogy épül. Minden pillanata maga volt a menyország. Ezzel keltem és ezzel feküdtem. ÉLVEZTEM. A bekészített állapotot mutattam Ancsának, azzal a kommenttel, hogy "Elkapott a gépszíj". Válasz: Gyakrabban is elkaphatna! :D Hát erre most mit mondjak? :D Ha több időm lenne és nyugalomban alkothatnék, valószínűleg el is kapna. :)

Tartok tőle, hogy lesz még folytatás, azaz már nekikezdtem, úgyan is annyira beleszerettem, hogy nem tudok leállni. Ettől a példánytól nem vagyok hajlandó megvállni.

187. számú Kacat

...és most megyek, mert építenem kell a következőt. ;)



2014. március 2., vasárnap

Ahogy Tandy élte meg - Jöttünk, láttunk, taroltunk...

Ez most lehet, hogy hosszú lesz... :)

Csapatmunka!

A Kacatgyár munkamorálja: Teamwork

Már a hét elején világossá vált, hogy a nyakunkba szakadt tennivalók mértéke, nem egy emberes feladat, így Ancsa felajánlotta, hogy Trébányáról hab testét teleportálja a nagy falunkba, hogy amit tud, azt magára vállalja, megkönnyítve életemet. Így már hét elején elkezdtük írni a tevékenységi listát, hogy a betervezett szombati nap a lehető leghatékonyabban teljen. Kevés volt hozzá az A/4-es papír méret. Ez is kéne, az is kéne... ide rohan, oda fuss... fül hátra csap, láb kiprög... Elég tetemes mennyiségű bejegyzés keletkezett, no de nehogymáááá kifogjanak ezek a dolgok rajtunk.... Így Tandyka, mint vér profi szervező, agyban lejátszotta, hogy a szombati napon rendelkezésre álló délelött folyamán, mit, honnan kellene beszerezni, illetve milyen projekteknek  kellene megvalósulni. Nem kicsi logisztika volt figyelembe venni az üzletek nyitvatartását, és a városban elfoglalt helyüket, valamint a rendelkezésre álló időt.

Eljött a szombat reggel...

Félholt Ancsát - aki már napok óta nem aludt egy tiszteségeset, mert annyi termelni valót kapott - felnyaláboltam a közeli metro vonalán és nyakunkba vettük a várost. Az első állomás a festékbolt volt... öööö, nem is, mert a patika.Na, de ezt nem részletezem.:)

Szóval Festékbolt... Az ilyen bevásárlásokat szeretem. Gyorsan végeztünk és nagyon olcsón, azaz ingyen megúsztuk, úgyan is nem vettünk semmit, mert amire szükségünk lett volna, az természetesen aranyárban volt. Így azon kívül, hogy az eladó fiúkat megfenyegettem egy "Majd jövök!" kijelentéssel, vásárlás nélkül ki is fordultunk az üzletből  :)

Következett a Barkácsbolt. Itt azért már vettünk is valamit, ami majd nem a semmi mennyiséget képviselte, sok pénzért. Gondoltam is, hogy Ancsát inkább ott hagyom takarítani fizetés helyett, de aztán látva fáradtan vonagló testét, mégis inkább úgy döntöttem, hogy jobb ha fizetek. :)

Innen aztán veszélyes és sikamlós talajra tévedtünk...JÁTÉKBOLT. Szűzanyáááám! Merénylet volt magunk ellen. :) Az ott eltöltött idő és a kosár tartalma egyenes arányban volt egymással. Végig jártuk az ipari raktár méretű helyet, egyenként mindent tüzetesen megvizsgálva. Szőrnyű, hogy ilyen helyeken mennyi minden ugrál önhatalmúlag az ember korsarába! Volt pl. egy motor, ami addig hisztizett, mert velem akart jönni, hogy már azon gondolkodtam, felhívom a 112 segélyhívót, küldjenek valakit ehhez az öngyilkos jelölthöz. :)  Be kellett látni, hogy szegénykéket nem hagyhattuk ott, hiszen megmentésre szorúltak. :) Mire észbekaptunk, a kosárba már nem fért el semmi. Kénytelenek voltuk újra tervezni mentési akciónkat,  így a felét vissza pakoltuk, de megigértük nekik, hogy hamarosan megyünk és őket is megmentjük. Elhitték! ;) A pénztárnál ismét megfordult a fejembe, hogy Ancsa mennyire imád takarítani....de a pénztáros eme szuper üzleti ajánlatom ellenére sem állt kötélnek. Nem értem miért?! :) Nem volt üzleti érzéke, van ilyen! :D

Áttrapoltunk egy másig helyre. Az sem volt kevésbé kisebb és családias légkörű.... üzlet üzlet hátán ..üzletből ki, üzletbe be... ez ment több órán át. Már feladtuk, hogy Ancsának megvegyük az áhított szabadidő nadrágot, levonva a konzekvenciát, amit Ő akar, olyan a világon nem létezik Reményvesztve vettük az irányt egy újabb játékbolt felé, amikor is Ancsa végre rálelt arra a gatyóra, amiért 20 évig dobogott a kicsi szive. Hálelújjjja, van isten! Ekkor már nekem is igen kezdtek sajogni elhagyott végtagjaim, a gyomrom is erőteljesen hallatta hangját és a púpom is kezdett megtelni a vásárlással, pedig még sehol se voltunk a beszerzési akciónk END stádiumától.

Még egy JÁTÉKBOLT ugrott elénk a semmiből! No és itt aztán elszabadult a pokol..:)

Vettünk mindet, csak azt nem amiért tulajdonképpen neki indultunk.... Összességében azt gondolom, hogy elég jó vásárokat csináltunk, igaz semmi olyat nem vettünk, ami be volt tervezve, mind ezt természetesen vagyonokért, ahogy lenni szokott. Ilyen ez a szakma... :) akkor kell megvenni, amikor rábukkan az ember, mert különben az életben többet semmi esélye, hogy mégegyszer emlékeiben felkutassa, hogy hol vette... Ha mégis sikerülne tuti, hogy már nem lehet kapni, vagy kétszer annyiért, vagy időközben megszűnt a bolt... tehát akkor és ott kell dönteni és döntéseinknek olykor súlyos ára van. :D

Haza érve kétszer fordultunk, hogy a málhákat a kocsiból feljuttassuk végső helyükre a gyárba, majd feltépve a hűtőszekrény ajtaját némi táp beszerzés következett.

Ezek után áltunk neki az alkotásnak.... és még mindig csak a szombati nap beszámolójánál tartok, pedig aztán volt egy vasárnap is és még egy hétfő is. :D De ezekről talán egy következő blogban fogok referálni... :D

Elkezdődött az igazi csapat munka! Ancsa beült a gyárba én meg lelkesen néztem. :D Asszisztencia... szike, tampon, törlés... Na jó! Időnként a kezébe adtam egy-egy alapanyagot, mert a kissé kaotikus gyárban, egyszerűbb számomra megkeresni és elővenni a dolgokat, mint elmagyarázni, hogy mit hol keressen... Fogjuk meg és vigyétek!!!! Ez az igazi csapat munka!!! ;)

Azért vasárnap csak befejeztünk 2 képet. :) Elég húzos tehéntrapp volt ez a hétvége....is! :D Gondoltam, majd hétfőn a munkahelyem kipihenem... de neeeeeeeem.. a helyzet csak fokózodott! :D

Hétfő este -szokás szerint- Ancsa kapkodások közepette indult haza az esti vonattal. Naná, hogy a fél cumója itt maradt...Na de az hagyján, hogy a személyes dolgai, de az alapanyagok is, amiből kellett volna most valamit kreálnia... Szép bagázst alkotunk mi így ketten! :D


2014. február 28., péntek

Jöttünk, láttunk, taroltunk!



A hétvégén kacatpartit rendeztünk… Felutaztam a Gyárba, hogy kicsit összeszedjük a lemaradásokat meg az elhagyott végtagjainkat.

Tisztességes túrát sikerült lejárnunk, a létező legkülönbözőbb üzletekben, barkácsboltban, játékboltban, másik játékboltban, meg sok olyan boltban, aminek köze nincs az alkotáshoz! A végén már majd’ leszakadtak a lábaim, és még nem volt vége…




Mit szereztünk? Hát, rengeteg holmit! Rengeteget! És rengeteg pénzért! Nem mintha eddig nem lett volna alapanyag, de mégis ki tud ellenállni egy (vagy egy tucat) készlet babatányérnak, borosüvegnek, motorcsodáknak, és őszintén szólva fel sem tudom idézni, hogy mit is kellett még felcipelni, mikor végeztünk…



Nekiestünk az alkotásnak néhány bögre kávé és egyéb üzemanyag betankolása után… Én speciel azt se tudtam, hol is kezdjem! Most lőjem le a poént? De nem ám az egészet, legyen mit mutogatni később is! A lényeg, hogy rengeteg berendezési tárgyat sikerült produkálni, és pár régen függőben álló képet is sikerült előrébb mozdítani a folyamatjelző sávon.

A hétfő nekem ismét anyagostúrával telt, majd a maradék hátralévő befejezésével… Hát, megint feltankoltam! Egy darabig nem lesz gondom gyurmára, az biztos, ellenben annál több munka lesz ezt feldolgozni! Végül rohamléptekben sikerült otthagynom a fejem és egyéb nem dokumentált tárgyakat, csak hogy legyen min bosszankodni hazafelé a vonaton…

Majd megpróbálom meggyőzni a Kolleginát, hogy azért mesélje már el saját szemszögéből is az eseményeket, mert bevallom félkómásan küzdöttem át magam a hétvégén… Azért remélem nem követtem el semmi kompromittálót !! :D

2014. február 15., szombat

Hulla vagyok....

Ma igyekeztem  a kacatok vonatkozásában behozni a lemaradást. Alig haladtam valamit és úgy érzem hulla vagyok.
Bizonyításként fotókkal tudom alátámasztani, hogy mestere vagyok a káosz fenntartásának. Lassan kinövöm a gyárat, egy gombostűt nem lehet leejteni. Bár nem is akarok, mert ilyen helyen az is nagy kincs. :)






De ez legalább elkészült, bár a fényképezést még tanulni kell: 


A kezdetektől hangoztatom, hogy nem lehet valaki egy személyben anyagbeszerző, alkotó, reklám szakember, értékesítő....Legalább is nem lehet minden fronton maximálisan érteni hozzá, megfelelni és teljesíteni. Én sem vagyok tökéletes. Belőlem is hiányzik a hiba. :D
Olykor komoly, nem mondhatom, hogy csatánk, mert ez így nem a megfelelő kifejezés, de győzködés megy egymás közt, Ancsával, az alkotó társammal, hogy ezt így kéne, és azt úgy kéne...Aztán én mindig lehurrogom szegényt, vagy letöröm a lendületét, amikor azzal érvelek, hogy de értsd meg ez pl. egy felesleges kör, vagy erőfeszítés. Persze Ő elolvas egy csomó marketing gyorstalpalót és azt szeretné a valóságba elültetni. Én meg azt állítom, hogy az üzlethez elsősorban érzék kell. Az elmúlt napok eseménye úgy felpörgött, hogy végre Ancsának is világossá tette, ez tényleg így van. A faladatok sokrétűsége és mennyisége nem egy emberes. Szegényre kénytelen voltam most egy csomó olyan dolgot rálőcsölni, amit egyébként magam szoktam, de be kell látni nem lehet egy fenékkel 6 lovat megülni. Még 5-öt csak csak...;)

2014. február 12., szerda

Nincs cím

ÓÓÓÓÓ....már jó régen írtam ide... Mióta meggyógyultam vagy meggyogyultam (ez még vitatott) visz a sodrás és minden napi csatát vívók az idővel. Sajnos momentán ő van nyerésben. Általában ez mindig így van... vagy nem történik az ég világon semmi, vagy minden egyszerre történik.

Napközben annyi minden jut az eszembe, amit leírnék Nektek ide, de esélyem sincs menet közben jegyzeteket készíteni, így mire ide jutok, már gondolatilag régen tova szaladtam. Ez most nagyképűen hangzott? Csak, mert a gondolatokhoz agy is kéne, ugye?!

Az elmúlt hétvége egy része anyagbeszerzéssel is telt, minek eredményeként maximális a legatyásodás. :D Elég ha csak annyit mondok MODELLBÖRZE. Életveszélyes egy hely! Ancsával, az alkotó társammal nem győztük kapkodni a fejünket és tátani a szánkat, no és persze olykor zsebbe nyúlni, jó mélyre, amikor olyat találtunk, amit képtelenség lett volna otthagyni.

A fotó kedvéért össze hajigáltam sec perc alatt egy pár elemet, amit ott szereztem:

2014. január 25., szombat

Nincs mese... Andersen meghalt!

Egy "kedves" ismerősöm feladatott adott a számomra. A "kedves" szó momentán azért van idéző jelben, mert még nem tudom eldönteni, hogy ez a feladat mennyire imponáló a számomra, ugyan is fogalmam sincs, hogy hogyan kezdjek neki...Tehát nem tudom eldönteni, hogy mennyire kedves az ismerős, aki ilyet kér tőlem. :-) Bocsi, Tamás! Most is úgy teszek, mint sok más esetben... Fejest ugrok a feladatba, aztán majd lesz belőle valami....  Vagy nem. :-)

Mivel éltem már jobb napokat is eddigi Földi életem során, mint napjaim.... na jó... nem szépítem, igen fosss (a sok "s" csak a nyomatékosítás kedvéért) napokat élek, így azt a feladatot kaptam, hogy elemezzem ki az elmúlt hetemet. Ez már csak azért kihívás, mert sokszor arra sem emlékszem, hogy tegnap mi történt, nem hogy hét elején. Mintha kezdenék közelebbi kapcsolatba kerülni azzal a német orvossal...azzal az .. Alzheimer... vagy hogyishívjákkal. Hmmm .. be kell tudnom ezt a kornak.... Nincs mese! Andersen már meghalt! :-) 
Ezzel a feladattal most pont úgy érzem magam, mint a szőke nő két acél golyóval egy üres szobában. Az egyiket elveszíti, a másikat elrontja. 

Na mindegy. Lássuk. 
Engem is utolért a válság. Dolgozom, így nem is érek rá pénzt keresni. :-), és hát ISTENI hetem volt! Pont úgy éreztem magam már hétfő reggel is, mint élő szövet egy fém vázon, amikor a szokásos időben megszólalt az k... a ébresztő. Az éjjel valaki fejembe állította a kis baltát aminek érzése egész nap hatalmába kerített. No nem azért, mert ez olyan kurva jó volt! Frászt! Nem hatott a gyógyszer! Jószerivel még be sem értem az munkahelyi asztalomhoz, három kávé után, amikor egy levél várt a Főnökömtől.... "Maratoni értekezlet, mindenki számára kötelező! Addig onnan senki sem áll fel, amíg nem születik konszenzus." Na, de kurva jóóóóó. Még ez is.Hétfőn reggel éhgyomorra. Mindig is mondtam, hogy keddel kellene kezdeni a hetet. Csupa öröm az élet. Azt se tudtam merre vagyok arccal....jól jött volna az a negyedik kávé, de az idő csak sürgetett. Menni kell! ...és ha már menni kell, hát menni kell... az ÉRTEKEZLETRE (nem máshova, azon már túl vagyunk, kedves Olvasó!) 
Új projekt! A hozzá tartozó zéró információval. "Szeretem" az ilyet.... Sebaj! Találékony csajszi vagyok... Majd csak kiderül miről is kéne képbe kerülni... Első nap eredménye: Tandy vs. Értekezlet 0:1. A második maratoni nap délutáni menetén, már kezdtem kapiskálni, csak hát addig kb. 40 emberrel tudtam volna végezni egyszerre. Nem tettem, mert állítólag büntetik. 

Az eltelt fájdalmas másfél nap után vált egészen világossá, hogy olyan az egész, mintha a Bábeli zűrzavar kellős közepébe keveredtem volna. Senki nem ért senkit, pedig mindenki magyarul beszélt, csak a saját szakzsargonját használva.. Nehéz volt eldönteni, hogy sírjak vagy röhögjek….A magam mentalitásához híven, inkább röhögtem, majd megpróbáltam a guaranit lefordítani farszi nyelvre és fordítva, felvállalva a tolmács szerepét Pedig jó magam még sokszor magyarul sem beszélek, nem hogy ezeken a nyelveken. Na jó. Bizonyos Jéger elfogyasztása után, sokszor tűnik úgy, mintha beszélném a francia nyelvet, csak senki sem érti. Nagyon viccesss móka volt. Szóval a második nap csörtéjének eredmény tablóján már 1:1 volt az állás, pedig a balta továbbra sem akart távozni a fejemből.

Mit nekem harmadik nap.. az előző kettőhöz képest, már kismiska,.. Aha. Meg ahogy azt Tandyka elképzelte?! Az aznapi utolsó megbeszélés időpontja 16 h. Ez a kezdés! Ja, hogy mikor ér majd véget? Tököm se tudja, hiszen ezért Maratoni.. :-)

Szerintem még most is ott ülnek szegénykék, mert a tolmácsuk immunrendszere negyedik napra felmondta a szolgálatot és képtelen volt kikecmeregni reggel az ágyból. Kiütéssel győzött az influenza!!!!

Most ott tartok, hogy itthon egyszemélyes székfoglalót játszok, csak szék helyett ággyal.. Hol az egyik ágyból bámulom a tv-t, hol a másikból. Jelenleg én állok nyerésre. :D Ennyi agyament filmet már régen láttam… Van előnye is. Végre felfedeztem, hogy van itthon TV. :-)  Apró örömökből tevődik össze életünk. :-)

2014. január 10., péntek

Egy végtelen felsorolás története...

Többen kerestek már meg olyan kéréssel, hogy készítsek nekik, egy… és itt jött egy végtelen felsorolás… Az igazság az, hogy nem szűkölködök ötletekben, van gazdagon a tarsolyban, nem kell átmennem a szomszédba érte… Azonban az alapanyag megléte, vagyis annak hiánya sokkal inkább korlátoz az alkotásban. Lehet, hogy elképzelhetetlen, de sajnos ez nem úgy működik, hogy kell a képhez valami, ezért leugrok érte a sarki boltba és megveszem. Sokszor kényszerülök arra, hogy elkészítsem magamnak a beépítésre szánt elemet, de – bár tudom, hogy sokak számára hihetetlen és maga a feltételezés is nagyon megtisztelő a számomra - nekem is vannak korlátaim. Aki kezdetektől követi az alkotásaimat, az bizonyára észreveszi, hogy az idő során mennyit fejlődök…azt most ne vitassuk, hogy milyen irányba, ha kérhetem. :) Az egész alkotási folyamatra nagymértékben befolyással van az aktuális lelki állapotom is. Szóval ehhez az egészhez fontos, hogy egy „belső lelki békés állapotban” legyek, ami nem mindig sikerül.

Sajnos azt tudomásul kell venni, hogy ezeknek a képeknek a megalkotása NEM egy pillanat műve. Nagyon sok munkaóra és elképesztően sok utána járás, szorgos gyűjtögetés eredménye. Van olyan kép, amihez kb. 1 évig vagy több ideig is gyűjtögettem az alkotó elemeket:



A fent leírtak ismeretében NEM TUDOK egyedi kéréseket minden esetben teljesíteni. Előfordult már többször is, hogy megtettem. Azonban eddig olyanoknak, akikkel elég jól ismertük egymást és pontosan tudtam, hogy csak egy témát kapok meg és nem egy kompletten, gondolatban megálmodott és felvázolt képet. Azt is tudtam, hogy a megadott témából én azt hozhatok ki, amit a lehetőségeim és az álmaim lehetővé tesznek, és a „megrendelő” egészen biztosan örülni fog annak, ami majd végeredmény formájában elé tárul. Ahogyan ez a kép is készült:



A gond akkor van, amikor jön a "végtelen felsorolás". A probléma ezzel ugyanis a következő. Mindenki, képekben gondolkodik, azaz kép formájában elképzel valamit. Az hogy ezt a benső képet, ki hogyan tudja felém lekommunikálni, az sem mindegy persze, de a konzultáció után sem lesz az én agyamban ugyan az a kép. Sőt. Az elmondottak ellenére és az aprólékos tényvázlat ellenére sem fog nekem pontosan az a kép megjelenni. Tehát, semmilyen formában nem tudom azt produkálni, amit nem én, hanem más képzelt el. Ebből pedig azt gondolom, hogy elég nagy csalódás keletkezhet mindkét oldalról, amit szeretnék elkerülni, ugyan is, mint azt már fentebb leírtam számomra ez az alkotás kifejezetten a pozitív sikerekről, élményekről szól, amibe bele teszem szívemet, lelkemet….is…az alapanyagon és a munkaórán kívül.

Tény, hogy itthon már egyetlen szabad falfelület sincs, így bizonyos kacatoktól időnként kénytelen vagyok megválni… azonban nem minden áron. Ha a számomra feleslegessé vált kacatokból valamelyik megtetszik, tiszta szívvel és örömmel adom és én leszek a világ egyik legboldogabb embere, hogy más otthonát is díszíti az alkotásom. Azonban az általam kínált kép kicsit is megingat a „szerelem első látásra” érzésben, ne akard magadénak. A képek véglegesítést követően számomra nem egyszerű módosítgatni rajta. Még hozzá adni csak csak ha van mit a raktáron lévő készletből, (sajnos nem túl nagy a raktár) de elvenni belőle már nem lehet, mert maradandó sérülés keletkezik az eltávolított alkatrész után. A helyzet az, hogy nem is akarok rajtuk módosítani, hiszen nem véletlenül lettek olyanok, amilyenek. Ennek oka van... mint a világon mindennek.....

2014. január 4., szombat

Játék eredményhirdetés!

Megtörtént a sorsolás a kommentelők között! Jópár remek ötletet kaptunk tőletek, amit nagyon köszönünk! Sok közülük szépen megvalósítható, és el is tesszük őket az ötletfüzetünkbe! Pár olyan ötletet is kaptunk, amit jelen készleteink mellett nem biztos, hogy meg tudnánk valósítani, mivel az alkatrészbeszerzés még mindig nem piskóta, de nem mondunk le a kihívásokról! ;) Ha nekünk kellett volna választani, igen nehéz dolgunk lett volna, úgyhogy örülök, hogy a véletlenre bíztuk :)

Jöjjön alant a sorsolási képernyőmentés! Gratulálunk a nyertesnek, megkérünk, írj egy üzenetet facebook oldalunkra adategyeztetés céljából! És újfent hálás köszönetünk a részvételetekért, reméljük, a következő alkalommal még többen vesztek részt az ötletbörzén :)

Kisorsolt sorszám: 1
Hozzá tartozó név: Kinga Bellai