Sokáig nem volt az elképzelésemhez egy darab alkotó elem sem. Mostanra tudtak az apró tárgyak egybegyűlni hozzá, és az ötletek, hogy mit miből tudok megvalósítani, így végre Nőnap alkalmából nekikezdhettem. Tőlem Magamnak! Loreal, mert megérdemlem. <3 Úgy éreztem, hogy most nagy szükségem van arra, hogy szabadjára engedhessem az alkotói fantáziámat, ugyan is az elmúlt időszakban szinte csak mások álmait kellet megvalósítanom, ami azért elég sokat kivett és kivesz belőlem, mert keretek közé vagyok szorítva. Szeretek szárnyalni, NO.
Úgytűnik most élem a kislánykoromat. Mindig is tudtam, hogy későnérő típus vagyok... na de ennyire?! Gyerek koromban egy darab babám se volt, utáltam őket. Most annál inkább élvezem, hogy szép ruhákkal és kiegészítőkkel játszhatok.
Ma végre megszületett teljes valójában. Napok óta rakom össze az alkotó elemeket, pakoltam ide, pakoltam benne oda, mire végre összeállt a kép. Ez az az alkotás, aminek minden készületi mozzanatát, fázisát külön-külön is nagyon élveztem, és amíg nem lett végleges, napokig álltam előtte és gyönyörködtem benne, ahogy épül. Minden pillanata maga volt a menyország. Ezzel keltem és ezzel feküdtem. ÉLVEZTEM. A bekészített állapotot mutattam Ancsának, azzal a kommenttel, hogy "Elkapott a gépszíj". Válasz: Gyakrabban is elkaphatna! :D Hát erre most mit mondjak? :D Ha több időm lenne és nyugalomban alkothatnék, valószínűleg el is kapna. :)
Tartok tőle, hogy lesz még folytatás, azaz már nekikezdtem, úgyan is annyira beleszerettem, hogy nem tudok leállni. Ettől a példánytól nem vagyok hajlandó megvállni.
187. számú Kacat
...és most megyek, mert építenem kell a következőt. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése